A halak nagy mértékben hatnak a kerti tó élő világára, ezért megfelelő körültekintéssel kell eldönteni,hogy az adott tóba milyen fajtájú, méretű és számú halat lehet telepíteni úgy, hogy az egészséges egyensúlyt fenntartsuk. A mennyiségük függ a nagyságuktól, a tó méretétől, a tó nyílt felszínétől, amely nincs növénnyel telepítve. Azért a felszín, mert ez határozza meg, hogy a víz mennyi oxigént tud felvenni, illetve megkötni.

Ellenben a mélység két okból fontos. Télen a megfelelő mélység biztosítja halaink számára a nyugodt vermelést, nyáron pedig a kiegyensúlyozott vízhőmérsékletet. A halak számát meghatározza még a tó jellege is. A nyugodt felületű tóba kevesebb hal telepíthető, mint egy csobogóval, vízeséssel, vagy szökőkúttal ellátottba. Az utóbbiak folyamatos működés mellett jelentősen növelik a víz oxigén szintjét ezáltal több egyed telepítésére teremt lehetőséget.

A leggyakrabban telepített halfaj az aranyhal – carassius auratus auratus.

Ezekből néhány:


Közönséges aranyhal

Kínából származik ahol már a sung dinasztia idején 960-1279 között már háziállatként tartották. Számos forma és színváltozata létezik. Japánban a 18. századtól lendült fel tenyésztésük. Igaz ugyan, hogy a koi megjelenésével az értékük csökkent, de a kis medencék legideálisabb lakóinak számítanak. Alkalmazkodóak, képesek más halakkal együtt élni, és nem tesznek kárt a növényzetben sem. Megfelelő tartási körülmények között hosszú ideig, akár 20 évig is élhetnek. Elérhetik a 35 cm-es testhosszt, és testtömegük meghaladhatja az 1 kg-t. Más díszhalakhoz képest jobban elviselik a víz paramétereinek változását, a savas vagy lúgos kémhatást és az oxigén hiányt. Ezen felül még a hőmérséklet ingadozást is jobban tűrik, de az optimális hőfok a 20-25 oC.



Üstökös farkú

egyszerű aranyhal, de az úszói nagyobbak hosszabbak


Kalikó vagy subukin

hasonló az előzőhöz, de javarészt pikkely nélküli teste gyönyörű tarka (fehér, sárga, kék, vörös, fekete).


 
Tojás alakú aranyhal

teste tojás alakú, hátúszója nincs, az úszók kevésbé fejlettek, kettős, de rövid farok úszója van



Oroszlán fejű aranyhal (oranda):

olyan tojás alakú hal, amelynek a fején szivacsos bőrképződmény van, kényes, szabadban nem teleltethető. Teleszkóp szemű aranyhal: a szemek erősen dülledtek, oldalra, vagy előre irányulnak


 
Teleszkóp szemű aranyhal:

a szemek erősen dülledtek, oldalra, vagy előre irányulnak